5.

I wrote this hungarian poem(if we can name it a poem at all):


Halottak napja

Minden évben egy nap.
Egy nap, hogy emlékezzünk,
Egy nap, hogy közelebb érezzük;
Azt, aki meghalt,
És ez a szívembe mar,
Fáj és ég!
Oh, mondd!
Mit tudok tenni még?

Gyertyát gyújtok, és a sötétségben ülök,
Bámulom a lángot és azon tűnődök,
Vajon meddig kell ezt még nekem tűrnöm?!
Mikor gyógyul a régen szerzett seb,
Mely helyén még mindig oly érzékeny a heg,
Hogy meglátom a lángot, és már is vér fut belőle,
És én csak állok, és nem jutok egyről a kettőre,
Fáj és ég!
Oh, mondd!
Mit tudok tenni még?

Szépen, csöndben eltelik a nap,
Végig türtőztetem magam,
Szinte egy könnycsepp sem hullik,
Hisz azon oly sok múlik.
Végül elindul egy csepp, majd zúg az áradat
És egyszer csak azon kapod magadat,
Hogy sírsz, rísz, szíved majd megszakad,
Fáj és ég!
Oh, mondd!
Mit tudok tenni még?